A pszichológiai aspektus szerepe a kézeredet azonosításban

A személyazonosító célú írásvizsgáló módszer (írásazonosítás) alapja az a kijelentés, hogy minden ember kézírása egyedi. Kézírásunk azonban a külső és belső körülmények hatására változik...

Bevezetés

Hazánkban, - de széles körben elterjedten külföldön is - sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az igazságügyi kézírásszakértői vizsgálatnak kriminalisztikai jellegűnek kell lennie.

E tétel taglalására jelen előadásomban nem térek ki, mert

  • egyfelől a szerző is fontosnak, hasznosnak tartja a kriminalisztika eredményeit, módszereit felhasználó írásvizsgálatokat,
  • a tétel melletti érvelést a szerzőnél autentikusabb szaktekintélyek korábban is és a jelenben is kellő hatékonysággal képviselik.

Jelen előadásomban a kézeredet vizsgálatának olyan – alapvetően pszichológiai, grafológiai - közelítését veszem górcső alá, mely a kriminalisztikai szemléletű kézeredet, az „azonosság” kutatás mellett új lehetőségeket biztosít a szakértők, kutatók, az igazságszolgáltatás számára.

A személyazonosító célú írásvizsgáló módszer (írásazonosítás) alapja az a kijelentés, hogy minden ember kézírása egyedi. Kézírásunk azonban a külső és belső körülmények hatására változik.

Ahogy a kriminalisztikai szakirodalom definiálja: "Az írásszakértői egyedi személyazonosítás módszerének a lényege, a vizsgált írások egyedi jellegének az elszigetelt, teljes feltárása, az egyes írásművekben megismert egyedi jellemzők módszeres összehasonlítása, majd az összehasonlítás során tapasztaltak értékelése alapján a véleményalkotás".*

A személyek egyedisége alkalmilag és esetenként változó írásképekben jelenik meg. Az eltérések gyakran olyannyira szélsőségesek, (különösen, ha az írásképet jelentősen befolyásoló olyan külső vagy belső tényező modulálja, mint pl. az extrém hideg időjárás, kábítószer hatása, életet közvetlenül veszélyeztető kényszer, fenyegetés, dementálódási folyamat, neurológiai tünetek, stb.) hogy nemcsak a laikusok, de a szakemberek számára is fogós kérdéssé válik a kézeredetről nyilatkozni..

Az egyes – egymástól néha jelentősen eltérő – írásminták azonos kézeredetének kimutatását segíti az eltéréseknek egy pszichológiai keretek között történő menedzselése, ahol a kézírást nem egyszerűen egy nyomnak tekintjük, hanem észrevesszük benne az írást létrehozó pszichikum viselkedésre, a szenzomotóriumra ható jellegzetességeit.

A kézírás biometriai közelítése

A biometriát legjobban úgy határozhatjuk meg, mint olyan mérhető testi, illetve viselkedésbeli jellemvonások összességét, amelyek mérése alkalmas arra, hogy egy adott személy azonosságát ellenőrizni lehessen. Általában a következőket szokták megemlíteni:
  • ujjlenyomat ellenőrzés
  • retina és írisz letapogatás
  • kézgeometria vizsgálat
  • hanganalízis
  • arcfelismerés és egyéb technikák.

Ez utóbbiak közé szokták sorolni pl. a fül alakjának az elemzését, az arc hőtérképének, a talplenyomat, hangtónus, DNS genotípus, fehérvérsejt antigén, az arc vagy a csukló ereinek hálózatának vizsgálatát, de ma már a számítógéphez tartozó egér mozgatása is alkalmasnak tűnik, hogy annak alapján egyedi, személyazonosításra alkalmas algoritmusokat lehessen kidolgozni.

A fentiekkel összhangban van létjogosultsága az írásvizsgálat biometriai szemléletű megtárgyalásának is. Ez a közelítés már a legkorábbi időktől fogva jelen van a grafológiai vizsgálatokban. A kézírás vizsgálata a grafológus számra csak annyiban érdekes, hogy egy olyan teszt, vizsgálati eljárás, amely téri, idői nagyítást lehetővé téve, egyszerű kivitelezésénél fogva jó lehetőséget kínál, hogy akár a jelen nem levő személyt is megvizsgáljuk, azonosítsuk. Ez a vizsgálat az ember magatartásának, mozgásának a lenyomata alapján történik, azonban a fókuszban a személy áll, és ehhez igazítottan csak másodlagos a nyom, maga a papíron található kézírás. Közelebb áll ez a gondolkodás a pszichológus gondolkozásához, mint a nyomszakértői filozófiához, talán nem is véletlen, hogy a pszichológusok mára már nagyobb mértékben képesek azonosulni a grafológiai szemlélettel, mint a kriminalisztikai elveken felnőtt kézeredet azonosságot vizsgáló szakemberek.

A képlet tehát a következő:

Adott egy kézírás, ennek kivonjuk a tulajdonságait, ebből következtetünk a kézírást létrehozó emberre. Egy adott aláírás a pszichikum, az azonosítandó ember egy adott pillanatban vizsgált keresztmetszeti tulajdonságait hordozza. Ezek a tulajdonságok állandósága, változékonysága igen eltérő lehet.

Az írásparaméterek kapcsolódása az író emberhez, eltérő viszonyokat fogalmaz meg mint más biometriai paraméterek. Akár az ujjlenyomatot, írisz képet, vagy DNS mintát nézzük, mindegyik esetben találunk olyan tulajdonságokat, amelyek – a tudomány mai álláspontja szerint- kiszámítható valószínűség szerint elég ritkák ahhoz, hogy más ember ne rendelkezzen ilyen tulajdonsággal.

Azaz:

  1. előfordulhat, hogy x, y, z, paraméterekre nézve A és B személy mintái azonos értékeket mutassanak, azonban a föld jelenlegi népességét alapul véve ennek valószínűsége oly kicsi, hogy ez elég ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás által megkövetelt biztonsággal állást foglalhassunk azonosság vagy különbözőség kérdésébe.
  2. Másfelől ezek a tulajdonságok nagy állandóságot mutatnak egy emberen belül, akár egy életen át.

A kézírás esetében egyik feltétel sem teljesül:

  • Nincsenek az írásanalízis praxisában a mai ismereteink szerint olyan írástulajdonságok, amelyeknek bizonyos értékei csakis egyetlen emberre jellemzőek, vagy legalábbis 6-7 milliárdos populáción belül nagy biztonsággal csak egyszer fordulnak elő.
  • Másfelől: Nincs egyetlen olyan – mai tudásunk szerint mérhető és észlelhető -írástulajdonság, amely mindig, minden esetben ugyanazt az értéket venné fel az egy adott emberen belül. Az írás elemzése során nem építhetünk olyan véges számú, egyértelműen definiált és egzakt módon, számszerűen is azonosítható elemekre, mint pl. a DNS esetében az adenin, timin, guanin, citozin, vagy pl. az ujjlenyomatoknál a minuciák.

Ugyanakkor jól használhatóak az azonosítás számára is a különböző írásparaméterek adott értékeiből összeállított mintázatok (pattern). Ahogy pl. az ujjlenyomat azonosítása során is a különböző elemek együttese teszi lehetővé a biztos véleményalkotást, - hiszen önmagában az a tény, hogy a vizsgált személy ujjlenyomata örvényes, ez a magyar antropológusok adatai szerint Magyarországon 34 %-ban fordul elő**, - úgy az írás vizsgálatánál is a lehetséges variációk számának bővítésétől várhatunk eredményeket.

A kézírás mint agyírás, a kézeredet pszichikai szemléletű közelítése

A kézírás, mint mi?

A grafológia egyik jelentős paradigmaváltása volt, amikor a „kézírás-agyírás” összefüggést helyezték az írásvizsgálat központjába. A hangsúly tehát a pszichikumra helyeződött, a kézírásban észrevették az agy, az intellektus, az érzelmek, az egyén egyedi sajátosságainak a szerepét, így ma már a kézírást úgy tekintjük, mint ami:

  • mozgás lenyomat, amely magán viseli a szenzomotorium (érző-mozgató vezérlés) működésének a jegyeit,
  • formák, szimbólumok együttese, mely tükrözi az írást végrehajtó személy pszichikumában tárolt sémák alapján megtervezett formákat, alakokat, (Gestalt),
  • expresszió, (önkifejeződési forma), az író személy önmaga megvalósításának egy eszköze, területe,
  • projekció, az író személy hangulatait, vágyait, de még neveltetését, attitűdjeit is kivetíti a kézírására, (ezen az alapon a szerelmes ifjú párja nevének kezdőbetűjét gyakran egészen más módon kivitelezi, mint a hasonló betűket, egy hivatalosnak szánt levél betűire egészen más érzelmek vetülnek ki, mint egy intim együttlét emlékeit felidéző magánlevél vonalaira),
  • magatartás, a komplex, teljes emberi viselkedést magába foglaló magatartás egy szelete, - ahogy írás közben „viselkedünk”, ahogyan bánunk a papírral, a térrel, az anyaggal, a betűkkel, - és mely viselkedés árnyaltsága révén jól tükrözi a magatartás más elemeit is,
  • modellhelyzet, az üres papíron az írástérben, mint a külvilág modelljében megjelenik az én, az általam irányított vonal, ebben a térben az íráselemek kapcsolódnak, interakcióba lépnek, mint az író személy a társadalmi térben.

A kézírás ugyanakkor kettős kommunikáció: egyfelől tartalmi, verbális információkat hordoz, - ennek vizsgálata általában kívül esik a grafológiai módszereken, - másfelől pedig metakommunikáció.

A betűk formája, a vonalak alakítása, az írás papíron történő elhelyezése mind tudattalanul kommunikálja aktuális állapotunkat, a verbális tartalomhoz, a címzetthez való viszonyunkat, de jelentős mértékben tükrözi önmagunkról vallott tudattalan elképzeléseinket is. (Énkép, testséma, stb.) Egy önmagát lendületes, dinamikus „macsó szerep”-ben megélő személy nagy valószínűséggel nem lassú, apró betűs, precízen kitett ékezetekkel fog írni, hanem az író szerepben is igyekszik önmagát dinamikusan megvalósítani.

A pszichikum feltérképezése az azonosításhoz vezető úton Kiss Lajos is ismerteti a kézírás pszichografológiai irányzatát, melynek prominensei (Michon, Crepieux-Jamin, Klages, vagy a magyar Bendetz, Románné, Bíró, Vértesi) az írásvizsgálat három szakaszát különböztették meg:

  • az írás törvényének feltárását,
  • a személyiség felismerése a kézírása alapján,
  • a szerző megállapítása a vitás kézírások alapján

A vizsgálatok alapján a következtetés többirányú lehet: jellemvonásokra, vagy akár az író személyazonosítására (természetesen a megállapított jellemvonások alapján).*** A kriminalisztikából jól ismert Hans Gross megfogalmazása szerint „nem a betűket kell összehasonlítani a betűkkel, a sorokat a sorokkal, hanem először meg kell konstruálni az összehasonlítandó kézírásokból azokat a személyeket, akik a kézírásokat írták, s csak utána kell ezeket a megkonstruált személyiségeket egymással összehasonlítani.****

Ez az a gondolat, amit előadásomban felerősíteni szeretnék, és talán Gross elméletében itt ragadhatjuk meg azt a pontot, ahol a grafológia és a kriminalisztikai szemléletű írásvizsgálat először találkozott.

A kézírás pszichológia szempontú közelítése tehát az ember-kézírás relációban a hangsúlyt az emberre helyezi, a kézírás csak eszköze az azonosításnak, a személyiség feltárásának. A kézírás alapján készül az egyedre, a duktorra jellemző profil, mely az írásvizsgálat célja szerint szolgálhatja a személyiség feltárását, vagy azonosítását.

A kézírásból ma már – megfelelő vizsgálati anyag ismeretében

  • meglehetősen nagy biztonsággal állapíthatunk meg a duktor személyiségére vonatkozó adatokat, így különösen feltárható a kézírásból
  • az intellektus, ezen belül
    • az intelligencia szintje,
    • kognitív-affektív komponensek aránya,
  • az emocionális szféra, érzelmek intenzitása, tartóssága, változékonysága, ösztönkésztetések kvantitaív és kvalitatív tényezői,
  • viszony az énhez, a személyiség belső harmóniája, a pszichikum esetleges diszfunkciója,
  • viszony a másikhoz, szociábilitás, szocio-ökonómiai státusz, extra-introverzió, stb.,
  • energetikai, dinamikai viszonyok a személyiségen belül.

A kézírásra hatnak, és ezért adott esetben lehetőség van megismerni olyan pszichológiai moderátorváltozókat*****, mint pl.

  • művészi tehetség,(annak hétköznapi változatának különböző szintjei),
  • kézügyesség,
  • kulturális, etnikai különbségek,
  • lateralizáció, (bal-jobb kezesség)
  • aktuális élethelyzet,
  • szituáció, aktuális íráskörülmények,
    • ezen belül alkohol, gyógyszer hatása,
    • szemüveg szükségessége, használata,
    • extrém hőmérsékleti, és egyéb környezeti tényezők,
    • az írás kivitelezését aktuálisan befolyásoló körülmények, ideg és izom effektusok.

Több olyan tényező is kifejti a hatását a kézírásra, melynek grafikai vonzata jelentős ingadozást mutathat egyes személyek viszonylatában, ilyenek a

  • kor,
  • nem,
  • iskolázottság,
  • foglalkozás.

Bár az esetek jelentős részében a gyakorlott íráselemző jó közelítéssel véleményezi a kézírásokat e dimenziókban, azonban a grafológiai praxis egyetért abban, hogy ezeket az adatokat az ananmnézis során szerezzük be és ne a kézírásból következtessünk.

A biológiai és az anyakönyvi nem, életkor számos esetben jelentősen eltér, így találkozhatunk férfias nőkkel, és nőies férfiakkal, illetve fiatal emberek rendelkezhetnek kiégett, koravén kézírással és fordítva.

A felsorolt vonások, változók, tényezők strukturált együttes alkalmazása nagy variabilitású, széles skálájú személyiségképet írhatnak le, amely alkalmas lehet az egyedi azonosítás megalapozására.

A pszichológiai közelítésű írásvizsgálatban tehát nagy hangsúlyt kap a duktor személyisége, ami azt is jelenti, hogy – a feladathoz igazított - exploráció, anamnézis fontos része lehet a vizsgálatnak.

Míg a nyom-orientált írásvizsgálat egyik első lépése lehet, pl. hogy a technikai jellegű hamísítások lehetőségét veszi szemügyre, vizsgálja az iratot mint nyomhordozót, stb., addig a személyiség vizsgálatához tehát olyan alapadatok tartoznak, mint a nem, életkor, iskolai végzettség, valamint az intellektus, kognitív és emocionális szféra, a szenzomotorium, a személyes dinamika, és más, a pszichikum működését alapjaiban leíró információk.

A személyiség megismerése történhet a klasszikus pszichológiai módon, ám jelentős előnyt nyújtanak a speciális íráspszichológiai, grafológiai eljárások. Éppen ezért, a korszerű összehasonlító írásminta-vétel feltételezi:

  • a szakértő által az ügy ismeretében megtervezett forgatókönyvet,
  • a szakértő jelenlétét a mintavételkor,
  • hagyományos, eltérő testhelyzetekben és eltérő körülmények és instrukciók alapján felvett inkriminált nevet hordozó aláírásokat,
  • az összehasonlító mintát adó személy saját aláírásait,
  • az összehasonlító mintát adó személy spontán folyamatos írásmintáját.

Amennyiben lehetséges, úgy ajánlatos a mintát adó személy explorálása, az ügyhöz való viszonyulásának személyes előadáson alapuló megismerése, valamint számos segítő támpontot kaphatunk az anamnesztikus adatokból is. A végrendelkező esetében is az összehasonlító minták bekérésekor ne csak aláírásokra, hanem nagyobb terjedelmű, lehetőleg spontán, folyamatos mintákra is gondoljunk.

A lehetséges jövő: a komplex kézírásvizsgálat nyújtotta előnyök

A fentieket végiggondolva mindez tehát azt jelenti, hogy egy többdimenziós modellben, ugyanazt a kézírást párhuzamosan több eljárás, közelítési mód szerint vizsgálva megsokszorozódik a szakértő, az igazságszolgáltatás lehetősége, ha elfogadja kriminalisztika, az íráspszichológia, grafológia nyújtotta együttes lehetőségeket.

Ehhez még hozzá kell tenni valamit: A 66/1999. (XII.5.) EüM rendelettel létrehozott klinikai írásszakértő szakpszichológus képzés olyan magasan kvalifikált szakértőket biztosít – a diagnosztika és a terápia mellett többek között az igazságszolgáltatás számra is – akik az emberi pszichikum, és a kézírás patológiájában is magas szinten jártasak.

Ismerik, hogy az egyes pszichiátriai, neurológiai kórformák hogyan érintik a kézírás integritását, farmakografológiai képzettségük révén tisztában vannak, hogy a terápia során alkalmazott – elsősorban pszichotrop – gyógyszerek mennyiben érintik az író mozgást, a kézírás eltervezését és kivitelezését biztosító agyi mechanizmusokat.

Ma már korszerűtlennek minősíthető egy idős embertől származó, vagy egy végrendeleten szereplő aláírás vizsgálata annak a ténynek a tisztázása nélkül, hogy

  • az életkorral járó természetes és patológiás folyamatok mennyiben érintették a vizsgált személyt, illetve
  • a felmerült betegség esetében a kezelés, gyógyszerek hatása milyen irányban módosíthatja a kézírást.

Végzetül: Ha idáig nem volt egyértelmű, akkor az előadó itt most még egyszer hangsúlyosan szeretné kiemelni: A fejlődést, a korszerű kézeredet meghatározást, írás szakértést nem a - Magyarországon is – nagy hagyományokkal rendelkező kriminalisztikai közelítésű írás szakértés nélkül, ellenére képzeli el.

Álláspontom szerint a korszerűséget csakis a tudomány és technikai legújabb eredményeinek együttes felhasználása jelentheti.

A jövőt a specializáció, differenciálódás és a fúzió, együttműködés harmonikus összességében látom. Véleményem szerint felbecsülhetetlen lehetőségeket eredményezhet, ha a kézírással foglalkozó, különböző orientáltságú szakemberek egy közös szakmán belül végzik munkájukat. Jelen előadásomban ennek vízióját szerettem volna felvázolni.

Dr. Agárdi Tamás
Grafológiai Intézet kft.
igazságügyi grafológus és pszichológus szakértő
klinikai írásszakértő szakpszichológus
www.grafint.hu giagardi@axelero.hu

* Lichtblau György, A kriminalisztikai írásvizsgálat in Kriminalisztika ed Bócz Endre, 506. o. BM Kiadó, 2004.

** Solymosi Józsefné, Tauszik Nagyesda: Daktiloszkópia2004. in Kriminalisztika ed Bócz Endre, 394. o. BM Kiadó,

*** Kiss Lajos: 1977. Az igazságügyi kézírásszakértői vizsgálat alapjai 18. o. Közgazdasági és JogiKönyvkiadó

**** Gross, Hans: 1905. Über den Wert der Schriftvergleichung Deutsche Juristenzeitung N. 16-17. Idézi Kiss Lajos

***** Vass Zoltán A rajzvizsgálat pszichológiai alapjai 2003 Budapest, Flaccus kiadó

Elhangzott a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara és a Grafológiai Intézet Kft rendezésében lebonyolított A korszerű kézírás-vizsgálat lehetőségei és korlátai című konferencián 2005 május 26-27-én